Illustration for article titled Búcsúzni piszok dolog

Tavasszal tudta meg, hogy gyógyíthatatlan beteg. Április elején egy fanyarul korrekt kommünikében bejelentette, hogy visszavonul, és a hátralevő hónapokat a családjával tölti. Feleségül vette az élettársát, lemondta közszerepléseit, amikkel mindig tele volt a táncrendje. Hazájában most, 20-án adják ki a The Quarry-t; ezt már nem érhette meg.

Advertisement

Tizenkét science fiction és tizenöt „mainstream” szépirodalmi regény; ezt az örökséget hagyta ránk. A nyolcvanas évek elején, kezdő íróként SF regényekkel házalt, végül mégis a Darázsgyárral robbant be a köztudatba. Önazonossági problémák, szadisztikus rituálék, lélekroncsolás előre megfontolt szándékkal – a tizenhat éves skót fiú története nem könnyű olvasmány, a mai napig megosztja a kritikusokat. Ezután felváltva írt SF és mainstream regényeket. Első könyvétől az utolsóig kettős ív vezet; Iain (M.) Banks nevében is felvállalta ezt a műfaji-hozzáállásbeli skizofréniát. Nemcsak író volt, de karakán véleményéről ismert közéleti szereplő is, skót és európai. Olyan alkotó, aki szerette ugyanazt a történetet több regiszterben, több nézőpontból felvázolni, provokálni, elgondolkodtatni, és nevettetni sajátosan banksi, fanyar humorral.

Nincsen igazság, csak történetek vannak, erről szól a Walking on Glass háromszólamú kánonja is, ezt kattogják a Félemmetes Géjpezet összekapcsolódó narrátor-fogaskerekei, és pláne az Ellentétek, ahol a végkifejlet is szabadon választható. Nincsenek válaszok, csak kérdések. Együttgondolkodás van, vagy egyszerűen csak együttlét. Kommunió. Banks sosem volt vallásos, de mindig hitt az emberben. A Kultúra-regényekben olyan ideális társadalmat vázolt fel, ahol a gépek nem ellenségei készítőiknek; mintha az emberek és a mindenható MI-k az emberi lét kettősségét testesítenék meg, a felelősségteljes szülői egót és a játékos, önfeledt gyermekit. Ebben a világban mindkettő helyénvaló, elfogadható, létjogosult, közösen alkotják és alakítják a világot.

Advertisement

A Kultúra-regények másik fő vonulata a nyugati demokráciák kritikája. A kérdés, amit Banks makacsul feszeget: vajon van-e jogunk az általunk üdvözítőnek ítélt értékeket és életmódot (a saját nagybetűs Kultúránkat) rákényszeríteni más, általunk elmaradottnak ítélt társadalmakra? (Magánemberként egyértelműen nemmel felelt erre a kérdésre, amikor az iraki háború elleni tiltakozásul elküldte Tony Blairnek széttépett útlevelét. Íróként azonban mindvégig, konzekvensen az elképzelhető világok legjobbikának tartotta a Kultúrát.) Egy interjúban úgy fogalmazott: ő nem akar mást, mint szórakoztatni. Tény, hogy regényeiben a vizualitás fontos elem, ügyesen adagolja az akciót, nem riad vissza a nyers erőszak és a lelki deformitások ábrázolásától. Ez a fajta őszinteség adja meg a súlyát, a kontextusát mindannak, amit az életről mondani akart. A kommunikáció közösségi aktus, a „szórakoztatás” szó ezen a szinten új értelmet nyer.

Amikor betegsége kiderült, a honlapján ezrével hagytak búcsúlevelet a barátok, olvasók. Terveztem én is, hogy írok, és elmondom, mit jelentettek nekem a könyvei, felejthetetlen figurái: Kabe Ischloear, a gúlaforma homomda nagykövet, aki táncot lejt a frissen hullott hóban, Sisela Ytheleus, az önfeláldozó drón, aki kormos üzenetté zúzza magát egy ellenséges űrhajó testén, a gázbolygólakó behemotauruszok, vagy Horza Gobuchul, aki mindet megnyer és aztán mindent elveszít (a léptékváltás a maga félelmetességében megnyugtató, afféle Nyugaton a helyzet változatlan) és persze Latra mester, akivel újra meg kell tanulnunk beszélni.

Advertisement

Írni akartam, de nem írtam. Halogattam a szembenézés pillanatát, a búcsúét, hátha elmúlik, hátha elfelejt megtörténni.

Aztán tegnap.

Közben itt a következő könyv, már dolgozom rajta. („Reszeljétek a fogatokat!” – Banks nem haragudna a Croodékból kölcsönzött idézetért, tudom. Hát, így kell reszelni az ő leírásait és párbeszédeit mondatról mondatra, hogy éles legyen, precíz. Hogy találjon, üssön, nevettessen vagy elgondolkodtasson.) Merthogy a fordítás tanúságtétel, interpretáció. Olyasfajta intim közelség a szöveghez, ami állásfoglalást követel, ami nem hagy érintetlenül. Fordítóként és emberként én szerettem, szeretek Banks bölcs, okos szövegeivel dolgozni. Sokat adott nekem, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Merthogy a magyar SF rajongók tábora aktív, tudatos közösség; a könyvekről élő diskurzus folyik, a megjelenés után szinte azonnal van visszajelzés (ez más műfajokban, például a mainstream szépirodalomban nincs így). Amikor fordítjuk, szerkesztjük vagy olvassuk Banks szövegeit, újra együtt vagyunk mindannyian. Még akkor is, ha térben vagy időben távol.

Advertisement

Búcsúzni piszok dolog. Az ember csak ül, és sajnálja magát. Aki elmegy, az felkészül az útra, akár évei vannak a lélektani csomagolásra, akár másodpercei. (Helyzeti előnyben van! – dohog az ember magában, mint egy peronon felejtett csomag. És aztán csöndesen lelkifurdal, a dohogása miatt. Is.)

Iain Banks készült erre az útra. Áprilisi nyilvános bejelentésével és az azt követő csönddel. Meg persze a The Quarry-val, ami egy rákbeteg férfiről szól.

Advertisement

Elment egy nagy mesélő, és mi egy kicsit árvák maradtunk.

2013.06.10.

Gálla Nóra, Iain M. Banks regényeinek fordítója

Share This Story

Get our newsletter