Az utóbbi időkben rengetegen érdeklődtetek néhány sorozatunk folytatása iránt, amik jelenleg éppen pihenőpályán vannak, vagy nem tervezzük már folytatni őket, például Richelle Mead, Rachel Caine és Patricia Briggs kötetei. Mint tudjátok, ezekkel és minden mással kapcsolatban mind a Facebookon, mind itt rendre igyekszünk válaszolni mindenkinek a kérdésére. Mivel azonban a legnépszerűbb közösségi oldalon az információ követhetetlen sebességgel pereg le állandóan, ezért tudjuk jól, hogy hiába kommunikálunk valamit ott naponta, az nem fog mindenkihez eljutni, illetve most már nem egy alkalommal olyan értelmetlen viták alakultak ki, amikben többet nem szeretnénk részt venni, ezért úgy döntöttünk, írunk egy nyilatkozatot a félbemaradt sorozatainkkal kapcsolatban, és itt tesszük közzé.

Ezzel elmondtunk mindent, amit el akartunk a témában; a továbbiakban minden ilyen jellegű kérdésre ezt a nyilatkozatot fogjuk linkelni Facebookon, az értelmetlen vitákba pedig nem megyünk bele. Az alábbiakban olvasható nyilatkozattal remélhetőleg minden fontos területet érintünk, ami csak felmerülhet az ilyen jellegű kérdések kapcsán:

Mindig fáj a szívünk, ha egy sorozatot abba kell hagynunk. Mindig. Egy sorozatot úgy kezdünk el, hogy be akarjuk fejezni. És hacsak nincs valami nagy baj vele, be is fejezzük. A nagy baj mibenléte egyszerű: a könyv annyira nem megy, hogy nem érdemes folytatni.

Három számot nem árt észben tartani. Ha egy sorozat első részéből fél év alatt elmegy 1500, a másodikból ugyanennyi idő alatt 1000, a harmadikból pedig 500, akkor a sorozat a 'finanszírozhatatlan' kategóriába kerül. Minden kiadónak van egy 'küszöbe', ami alatt nem folytat egy sorozatot. Adott idő alatt adott mennyiségnek kell elmennie, hogy lehessen folytatni. (Sorozatot második rész után hagyunk abba, mert ennyi esélyt adni kell neki, néha egy harmadikat is, ám van, ami ezt sem éri meg.) És, ha ezt nem teljesíti a sorozat adott része, akkor azt nem lehet tovább kiadni, mert - és itt a második szám - egy könyv előállításának állandó költségei vannak.

Mindegy, hogy elektronikus formában adjuk ki, vagy csak 250-et nyomtatunk ki, a jogdíjelőleg, a fordítás, a szerkesztés, a korrektúrázás költsége mindig ugyanannyi. (Plusz egy szám: valahol a fél- és az egymillió forint között.) Ami azt jelenti, hogy - itt a harmadik szám - ha egy könyvből csak 250-et nyomunk ki (ami egyébként lehetetlen, csak digitális nyomdában, ami viszont nagyságrendekkel drágább a hagyományos nyomdánál), akkor azt kötetenként tízezer forintért kell adnunk, hogy nullára fussunk ki. Ki veszi meg ennyiért, ha az ennek az összegnek harmadába-negyedébe kerülő könyvnek is kevés a vásárlója?

És van még egy dolog, ami nem könnyíti meg a sorozatok befejezését. Több szerzőnknél is látjuk, hogy könyveik messze népszerűbbek, mint az eladási adatok alapján lenniük kellene. Nem áltatjuk magunkat és hülyének sem nézünk senkit: nem a könyvtári kölcsönzések miatt van sok olvasója ezeknek a könyveknek, hanem az illegális letöltések miatt. Ha valaki hétfőn megvesz egy könyvet, kedden beszkenneli, szombatra korrektúrázza és vasárnap felrakja egy tárhelyre - két hét múlva mindenhol le lehet tölteni ingyen. Így nehéz. Van könyvünk, amit egyetlen tárhelyre több mint tíz felhasználó töltött fel, és az első helyen állót majdnem négyezren töltötték le.

Nem lehet a könyvet és olvasást szeretőket a kalózok miatt büntetni, mi sem ezt tesszük. Viszont nevetségesen kevés eszköz van a kezünkben. Azt sem mondjuk, hogy az illegális letöltők ölik meg a sorozatokat, mert ez túlzás lenne, de az biztos, hogy nem segítenek se a kiadónak, se a többi olvasónak.

Az lenne az igazi, ha ehhez is mondhatnék számot, de nem tudok. Minden kiadó tervez azzal, hogy pár könyve nem fog menni. Van, akinél ez évi kettő, van, akinek évi tíz is belefér. A mostani nehéz piaci helyzetben akár két bedőlt könyv is képes padlóra dönteni egy kiadót. Ez nálunk nemcsak azt jelenti, hogy a tulajdonosok elvesztik a befektetésüket, hanem azt, hogy körülbelül harminc ember megélhetése kerül veszélybe, akiknek a kiadó ad valamilyen formában munkát.

Szóval fáj a szívünk minden bedőlt könyvért, minden abbahagyott sorozatért, de egyik sem ér annyit, hogy emiatt munkatársaink az utcára kerüljenek . Mert - és nem akarjuk dramatizálni a helyzetet - most a kiadók különösen nehéz helyzetben vannak. Nem panaszképpen mondjuk, csak tárgyilagosan megjegyezzük. És közben fáj a szívünk. És közben keressük azt a könyvet, azt a sorozatot, amit az olvasók is szeretnek, és meg is veszik annyian, hogy folytatni és befejezni tudjuk. Mert hát az itt a helyzet, hogy egymásra vagyunk utalva. Kiadó olvasó nélkül nem lehet, és olvasó sem lehet kiadó nélkül.

Köszönjük a figyelmet.